Újabb levelet kaptunk Klotildtól, melyet változtatás nélkül adunk közre.
“Hogy is folytassam, minden kiderült. Na, azért nem!
Azóta jobban vagyok, vannak olyan áldott emberek, hogy szinte újjá születek. Természetesen hibázok (pl. most nem arra kell menni, hanem erre). Szállóról beszélek.
Van egy kutyám. Állítólag mudi fajta. Életemben nem hallottam ilyen fajtáról. Nagyon okos kutya. 2 (azaz kettő) éve találkoztunk a párommal (most már nincs párom). Tudják, milyen élmény volt?! Még tolókocsiban voltam, amikor rátaláltunk a Mocsokra.
Ketten voltak egy kapu előtt. Nem szökhettek ki, mert nagyon pici rés volt. A párom először őt adta oda. A másodikat balra tettem. Tehát két mellemnél volt két kiskutya. A bácsinak nagyon tetszett. Rögtön megkedvelte. Először azt mondta, hogy legyen Uzsgyi a neve ; nem jó! Ha azt mondom, hogy uzsgyi, és a zebrán milyen…
Adjatok 1 hetet. Én meg el is neveztem MOCSOKnak. Az is nagyon rafinált! De egyben nagyon okos is.
Mocsok a széken
Ma pl. megyünk át a zebrán, zöld volt, a túloldalon egy anya és gyermeke állt. Nézték a Mocskot, hogy ő szépen megállt és megvár engem. A Mocsok tudja, hogy fáj a lábam, ezért szinte rendesen kímél.
Képzeljenek el egy kiskutyát, aki úgy ismeri meg a gazdiját, hogy tolókocsis. Na már most állandóan csak az ölemben van, volt. A párom természetesen tolt. Egyre nagyobb lett a Mocsok, már nem fért el a térdemen. Lassan én is elkezdtem bottal járni. Mocsok mindig kísért. Egyszer csak elhagytam a tolókocsit. Nézett rám a Mocsok, hol van? Gondolom én…
Mocsok imádja, ha simogatják a pocakját
Amit mondtam is, hogy hajléktalan lettem, egy állomáson szenvedtünk a Mocsokkal együtt. Bírta a strapát, 3 pulcsi volt rajta, a tolókocsiban aludt. Én a padon aludtam pokróc, pulcsi, valami. Kikötöttem a kocsit a padhoz és éjszaka úgy aludtunk el, hogy én fogtam a tolókocsinak a fogantyúját, a Mocsok rám téve a mellső lábát.
Képzeljék el: először elmegy a nagy Gazdija (és nézi, mikor jön), tartott fél évig. Utána elmegy a bácsi, utána lezárják a lakást! Hirtelen hova? Ezt a traumát!!! És most mondom Önöknek:
Tisztelettel:
Klotild”
A posztokat hajléktalan emberek írják, szociális munkások közvetítésével. Céljuk, hogy megmutassák, nem közellenségek, hanem emberek, akik ugyanúgy csak élni szeretnének, ahogy bárki más. Ha neked is van történeted, írd meg nekünk a felfedel@gmail.com címre!