FÉLFEDÉL

Fedél nélküliek sorsa – Ma egy csodálatos vers várt minket a postafiókunkban

Photo by Matheus Ferrero on Unsplash

Úgy olvassátok ezt a verset, hogy egy hajléktalan írta arról, milyen fedél nélkül élni.

“Kedves Olvasói eme soroknak!
Gondolom írásaimhoz lassan hozzászoknak!
Kiss Sándor vagyok, Kecskemét Jókai utcából.
Üdvözlöm Önöket!”

Fedél nélküliek sorsa

 

A kilátástalanság mezeje bimbódzik szívükben,

Feslett rongyokban vajon mi jutna eszükbe.

Borgőzős arcukon vonaglik a kannás Halál

Jöttében-keltében segítséget nem talál.

 

Sanyarú életük bársonyán hullámzik a közelgő vég,

Utolsó útjukat nem világítja semmi fény.

Szívükben szüntelenül pislákol a vak remény.

 

Fetreng a hajléktalanság fertőző mocskában,

kisiklott életük keserű poklában.

Megkeseredett kőkemény szívek sorba.

Ülj mellénk boldogság ölelő társnak,

hisz az emberek lelkük mélyén fáznak.

Távolba révedő tekintettel verítékben áznak,

bús kísérői e kísérteties magánynak.

 

Az éjszaka komoran nyirkos sötétje,

az éjvilági lámpás csillan a szemében.

Hancur kacaj átfut némán rajtuk,

pár forintért könyörög remegő ajkuk.

 

A hold sugara aranylik homlokukon,

amikor vézna kezük élelem után kutat.

Némán, lehajtott fővel a megvetés árnyékában,

sóhajtó közöny béklyóként szorítja magában.

 

Életük virágos színpadán,

legördül a sötét gyűrött függöny.

Mély álomba merül egy fájó gondolat

kialszik minden csillag fénye a nap alatt.

 

Jégcsapokon aláereszkedő verejtékek hullanak,

nekik ez semmiség csupán múló pillanat.

Te Mindenható Magasságos bővelkedjél nékik,

régmúlt fénykorukat újra-újra élik.

 

Szemükben a nap halvány sugara csillog,

élettelen teli érzés mindenkit megfog.

Emelt fővel búcsúznak a kihunyó nyártól,

születtek ők is egy vérző szívű anyától.

Hajléktalanok megfakuló gyöngye,

lecsordul az arcukon a kilátástalanság könnye.

 

Kiss Sándor

65 éves

Kecskemét

A posztokat hajléktalan emberek írják, szociális munkások közvetítésével. Céljuk, hogy megmutassák, nem közellenségek, hanem emberek, akik ugyanúgy csak élni szeretnének, ahogy bárki más. Ha neked is van történeted, írd meg nekünk a felfedel@gmail.com címre!

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!