Rozi maga is hajléktalan és erőteljes véleménye szerint a felzárkóztatás ott kezdődne, hogy megértsük, miért hajléktalan egy hajléktalan.
“Az utcán elő hajléktalanok az én ismereteim szerint – ami csekély – de biztos, tuti biztos, vagy alkoholisták vagy drogosok.
Azért alszanak az utcán, mert nem bírják a kötődést, és a szabályokat, beteg emberek. Első segítségnyújtásként – szerintem – betenni őket egy szállóra ahol egy elkülönítő részen lennének, és oda egy egész orvos csapatot felvenni sebészt, pszichiátert, belgyógyászt, mert ezek az emberek évek óta az utcán vannak.
És mikor mentálisan felkészítették őket – leszoktatás drogról, alkoholról – megtanítani nekik a fürdési és mosási lehetőséget, ide hatalmas türelem kellene, meg szeretet. Utána beraknám őket a többi ember közé és, akiket már gyógyultabbnak gondolok.
A szállón sok reményvesztett embert látok, nincs jövőképük. A szállón hagynám tengeni, lengeni őket, mert ez az életük. Akin már látom a célt, az lehet párkapcsolat, vagy munkahely, és látom, hogy ki akar törni, beszélnék a kerületi önkormányzattal, azzal a kerülettel, amelyikben a szálló van, és évente 2-3 lakást utalnék ki nekik.
A szálló meg az önkormányzat összehangolva, a szálló vezetőségével együtt döntené el, hogy kik mehetnének a lakásba. Egy évet adnék, hogy mit kezdenek egy lakással, fizetik-e, felújítják stb. Így azok az emberek be tudnának illeszkedni a társadalomba, mert ezek az emberek egytől egyik reményvesztettek. Nagyon hirtelenjébe ez jutott eszembe.
Lesz folytatás.
Budapest, 2018-11-23, Rozi”
A posztokat hajléktalan emberek írják, szociális munkások közvetítésével. Céljuk, hogy megmutassák, nem közellenségek, hanem emberek, akik ugyanúgy csak élni szeretnének, ahogy bárki más. Ha neked is van történeted, írd meg nekünk a felfedel@gmail.com címre!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: