Photo by Wout Vanacker on Unsplash
Sokat gondolkodtam, milyen bevezetőt írjak Renáta verséhez, de aztán rájöttem, hogy nincs rá szükség. Fogadjátok szeretettel és hagyjátok, hogy átjárjon benneteket a hangulata.
Hajléktalan és a karácsony
Karácsony van és versírásra adom fejem
ezen a szép ünnepen.
Van kit felhívnom viszont nem csörren
a telefonom!
A legtöbb helyen ég a gyertya lángja
karácsonyt mindenki átszellemülve várja.
Ajándék a szeretet ünnepén: hit, szeretet,
jóság és remény. Remélj ember! mert remény
nélkül meghal a fény, szeress ember mert
szeretet nélkül meghal a szived. Higyj!
mert hit nélkül nincs remény. Légy
jó mert a jóság a tied.
Telnek múlnak a napok és egyre
magányosabb vagyok. Messze vagyok
mindentől és mindenkitől,
távol járnak a gondolataim.
Merengve üldögélek miközben töprengek
a múlton a jelenen és a jövőn
hogy hogyan is legyen? Hosszú ez
az alagút! S nincs kéz mely kihúz.
Csak a kitartás a remény mely él de
néha meghal majd feltámad újra
s szól valami éjjeli muzsika.
A szeretet ünnepén csillog a fény
és a remény.
Renáta, 2018. december
A posztokat hajléktalan emberek írják, szociális munkások közvetítésével. Céljuk, hogy megmutassák, nem közellenségek, hanem emberek, akik ugyanúgy csak élni szeretnének, ahogy bárki más. Ha neked is van történeted, írd meg nekünk a felfedel@gmail.com címre!