Photo by Trust “Tru” Katsande on Unsplash
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, Kiss Sándor versei engem mindig megérintenek, elandalítanak, elringatnak. Ez alól a következő sem kivétel.
Tova száll sóhajom
Szárítókötélen alussza álmát lelkem bársonya
szemem előtt hullámzik, suhanó életem alkonya.
Zúzmotól érdes tekintetem az idő távolába les,
mitől lüktető mellkasom, oly büszke és feszes
Alácsorog dermedt nyakamon az őszi eső,
méltóság teljesen mélázik fölöttem a múló idő.
Pihés szárnyacskáit bontogatja a közelgő tél,
halkuló, csendes imára, meleg légyottra ítél.
Az elmúlás csendjében valami halkan motoszkál,
szegénységgel, gyötrelmekkel terhes szekér meg-megáll.
Köntösöm hullámzó bársonyát zizgeti a szél,
könnyező két szemem tovaszállot időkről mesél.
Hárfák andalító zenéjétől elmosódik az emlékezet,
csokorba szedett versritmusai csupán idézet.
A vers nekem tisztaszívből jövő karcolat,
ne fedd el, tárd fel a földön járó igazi arcodat.
Mélyen bennem él a múlt és a jövő hiteles képe,
soraim között jámborságom lebeg minden szépe.
Lábukat az Angyalok a felhők széléről lógásszák,
epedve huncutul gondolattal a daliákat várják.
Vetett ágyra, puha párnákra vágyódom,
Amíg élek, a föld igazság ízét a szívemben hordozom.
Kiss Sándor
65 éves
Kecskemét
A posztokat hajléktalan emberek írják, szociális munkások közvetítésével. Céljuk, hogy megmutassák, nem közellenségek, hanem emberek, akik ugyanúgy csak élni szeretnének, ahogy bárki más. Ha neked is van történeted, írd meg nekünk a felfedel@gmail.com címre!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: