“A hajléktalanság egy állapot, amibe nem is gondolnánk de bárki belekerülhet.”

Renáta (akinek versét már olvashattuk) leírta gondolatait a hajléktalanságról.

Nem tudom megállni, hogy ne mutassam meg a kézírását. Mit szóltok, milyen szépen ír? És még tartalma is van.

Renáta kézírása

“Egy gondolat csupán

A hajléktalanság egy állapot, amibe nem is gondolnánk de bárki belekerülhet. Nagyon jó, hogy létezik megfelelő megoldás, szociális intézmények melyek ha az ember tud időben segítséget kérni hathatós segítséget nyújtanak.

Sokan úgy gondolják hogy velük ez sohasem történhetne meg és elítélik azokat akik hajléktalanná váltak.

Én ezzel vitatkoznék mert az életben nem mindig kiszámítható az ami történik vagy megtörténhet. Legyen az egy tragédia, veszteség, igazságtalanság, elhidegülés mindenkitől akik közel álltak hozzánk stb. Egy ilyen helyzetben nagyon jó hogy léteznek emberek akik foglalkoznak mások problémáival.

A barátok elfordultak tőlem a családom cserben hagyott. Nagyon rossz érzés. Üresség és fájdalom amit érzek. Sohasem gondoltam volna, hogy hajléktalan leszek.

Az idő mindenre gyógyír és megoldás de a magány amit érzek és a fájdalom lassan múlik. Nehéz, nagyon nehéz. Sokan megvetéssel fordulnak a hajléktalan emberek felé mert nem értik meg őket és nem is ismerik őket.

Szerintem az ismeretlent nem lehet jellemezni éppen ezért megvetni sem szabad. Pontos elképzelése senkinek sem lehet mindaddig erről a helyzetről, amíg át nem élte.

Nem kívánom senkinek sem. És én még mindig azon vagyok felháborodva hogy van akinek fontosabb egy kutya vagy macska élete mint embertársáé. Van ilyen is sajnos.”

Renáta, 2018. december

A posztokat hajléktalan emberek írják, szociális munkások közvetítésével. Céljuk, hogy megmutassák, nem közellenségek, hanem emberek, akik ugyanúgy csak élni szeretnének, ahogy bárki más. Ha neked is van történeted, írd meg nekünk a felfedel@gmail.com címre!