Stefan Schweihofer képe a Pixabay -en.
Az egyik budapesti éjjeli menedékhelynek – ahol Renáta és párja lakott – megváltozott működési rendje, így a pároknak máshová kellett költözniük. Reni ebből az alkalomból verset írt a szociális munkásoknak. Mutatom:
“Búcsú a Bp-i X úti teamtől”
Hála és köszönet és könnyek
Szerettük önöket, mert emberségesek,
embertársaikhoz méltón közeliek.
Szükségünk és bajunk idején
kedvességük igazi kincs és költemény.
A hajléktalanság számkivetett bugyraiban
a hadak útját megjárt pár
önöknél kedves menedéket talált.
Köszönetet mondunk mindenért,
apró mosolyuk és kedvességük mindennél többet ért!
Nehéz szívvel búcsúzok,
s remélem ezzel a kis verssel
szívükben egy kis helyet megkapok.
Boldogság, mit önöknek kívánhatok!
Renáta”
A szociális munkások nevében köszönöm ezeket a sorokat, és azt kívánom, hogy Reniéknek legyen erejük és kitartásuk tovább lépni. Remélem soha többé nem találkozunk éjjeli menedékhelyen 🙂
(Renáta régebbi posztjai itt és itt)
A posztokat hajléktalan emberek írják, szociális munkások közvetítésével. Céljuk, hogy megmutassák, nem közellenségek, hanem emberek, akik ugyanúgy csak élni szeretnének, ahogy bárki más. Ha neked is van történeted, írd meg nekünk a felfedel@gmail.com címre!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: