„A férjem a fejünk fölül adta el a családi házat” – Klotild története

Képünk illusztráció – Forrás: Unsplash

Klotild 55 éves, éjjeli menedékhelyen alszik esténként. Pedig volt neki rendes élete, háza, férje… a körülmények azonban úgy alakultak, hogy mégis az utcán kénytelen most élni. Levelet írt, hogy megossza veletek a történetét.

„Nem szeretném elmondani az egész életem. A férjem meghalt 10 éve. A fejünk fölött eladta azt a gyönyörű családi házat. Ezáltal az utcára kerültem. Ha nincs a közös barátunk, én alulról szagolom az ibolyát. Beköltöztünk egy bácsikához, el is voltunk nyugodtan, békésen. Egyszer csak elhunyt a párom, 2017. november 27-én. Utána a bácsi, aki befogadott minket. …ő is meghal. Rá két hétre lezárják a lakást. Szinte beletörődtem a sorsomba. Aztán „felébredtem”. Nekem ott van az igénylésem. Ilyen lábakkal nem fogom feladni. (Klotild egyik lábát amputálták – a szerk.) 2019. telén talán megkapom a kis lakást.

Tudja, 52.000 Ft-ból élek, de talán megkapom az özvegyit is. Talán jobb lesz.

Én sajnos nagyon érzékeny vagyok. Lelkis. Az, hogy én nevetgélek, belülről csak a csalódás és a bánat okoz magas vérnyomást. Én azelőtt, mikor megláttam egy embert, ha volt nálam pénz, adtam neki. Így nem lett lelkiismeret furdalásom.

Az egész életem, mint egy visszhang. Hol itt vagyok, hol ott vagyok. Mióta a párom elhunyt, holtpontra jutottam. Miért van ez? Ellennék egy szobában (mondjuk 2 napig), helyre jönnék. Talán! Minden gondolkozás nélkül. Kipróbálta már, hogy ne gondoljon semmire? Én igen. Sikerült. 5 másodpercig. És utána az van, újra minden; hogy lesz, amint lesz. De valahogy mégis megoldottam. Találkoztam egy gyerekkori barátommal, elmondtam neki mindent. Azt mondta, hogy menjek oda hozzá. Dehogy megyek. Természetesen ő is idős lett, hátha kihasznál? NEM.

Ezzel azt szerettem elmondani, ami nem is látszik rajtam, de belülről egy kísértés. Katolikus vagyok, hiszek Istenben, eddig meg is segített.

Most vagyok 55 éves.

Tisztelettel

Klotild”

A posztokat hajléktalan emberek írják, szociális munkások közvetítésével. Céljuk, hogy megmutassák, nem közellenségek, hanem emberek, akik ugyanúgy csak élni szeretnének, ahogy bárki más. Ha neked is van történeted, írd meg nekünk a felfedel@gmail.com címre!