Photo by Matheus Ferrero on Unsplash
Úgy olvassátok ezt a verset, hogy egy hajléktalan írta arról, milyen fedél nélkül élni.
Fedél nélküliek sorsa – Ma egy csodálatos vers várt minket a postafiókunkban
A kutyánk fogta magát és elment villamosozni
A szociális munkás öröme: van kiút
„Még tolókocsiban voltam, amikor rátaláltunk a Mocsokra” – Klotild és kutyájának története
A zord külső, meleg szívet takar – Rozi történetének folytatása
Képünk illusztráció – Forrás: Unsplash
Rozi meséli tovább az életét, hogy milyen az élet hajléktalanként, mit kellett megtanulnia ahhoz, hogy túlélje az életet.
E.E. festménye
„A férjem a fejünk fölül adta el a családi házat” – Klotild története
Képünk illusztráció – Forrás: Unsplash
Klotild 55 éves, éjjeli menedékhelyen alszik esténként. Pedig volt neki rendes élete, háza, férje… a körülmények azonban úgy alakultak, hogy mégis az utcán kénytelen most élni. Levelet írt, hogy megossza veletek a történetét.
A hajléktalan szálló maga volt a börtön – Rozi története
Képünk illusztráció – Forrás: Unsplash
Az 50 éves Rozival egy szociális munkás beszélgetett arról, hogyan kezdődött az élete az utcán, amikor hajléktalan lett a fiával.
